Utólagos klíma beszerelést Haszon/Munkagépekbe és Mezőgazdasági gépekbe vállalunk! Személyautóba NEM vállalunk utólagos kílma beépítést!

Megértésüket köszönjük!

Szultán Autóklíma Centrum

A klímarendszerek fejlődése és elterjedése gyakorlatilag hasonló a többi modern technológiáéhoz: az első rendszereket a 19. század második felében kezdték kidolgozni, de mára életünk meghatározó részévévé váltak. Persze a kezdet itt sem volt egyszerű, például a vonatokhoz kifejlesztett első berendezések egy egész vagont foglaltak el a szerelvényből.

Az autózásban is sok időnek kellett eltelnie, hogy a klímaberendezés tömegesen elterjedjen, és ennek nem csupán a hűtőberendezés technológiai fejlett(len)sége volt az oka, hiszen a rendszer hatékonyságát jelentősen növeli a karosszéria és az ablakok hőszigetelése, valamint a motorok teljesítménye és elektronikus felügyelete. A hópehely gombocska térnyerése az európai autóvásárlók műszerfalán igazából a hetvenes évek környékére tehető, amikor a tömeggyártású autók túlnyomó része már teljesíteni tudta a hatékony hűtés műszaki feltételeit.

Mint minden technikai újdonság, a klíma is elsőként a luxusautókban jelent meg, a kis darabszámú gyártást és a különleges technikai környezet megvalósítását csak a luxus haszonkulcsa bírta el. De ahogy fejlődött a hűtéstechnológia, és egyre igényesebb műszaki megoldásokat vezettek be a kisebb kategóriákban, úgy vált egyre népszerűbbé a klíma az olcsóbb autók vásárlói körében is, a rendszer ma az USA-ban forgalomba kerülő járművek elenyésző hányadából marad ki (2-5%).

Sajnos a hazai helyzetről nincs hasonló átfogó adat, cserébe a szokásos kelet-európai (vagy inkább balkáni?) ügyeskedésről tudok említést tenni. A 90-es években felszabadított kereskedelem sajátos helyzetet szült itthon. Miközben Astrák készültek Szentgotthárdon és Suzukik Esztergomban, nagy részükben nem volt klíma (hála a fapados kiviteleknek), és a külföldről behozott használt autók nagy részében sem.

Márpedig a magyar már akkor is hűvösben akart autózni, és valahonnan elő is kerítette a hozzá szükséges anyagiakat. Volt tehát kereslet és kínálat is, csak éppen azt a vadkapitalizmus jogszabályai és az azokon tátongó kiskapuk szegélyezték. Így történhetett meg, hogy azok az autógyártók, amelyeknek a járműveit durva büntetővámok sújtottak (elsősorban a távol-keletieket), a klímaberendezéseket Magyarországon vásárolták meg, és utólag építették be a klíma nélkül rendelt új autókba, rengeteget spórolva ezzel a vámtételeken.

Virágzott is a klímabiznisz, a legnagyobb két utángyártott berendezés értékesítői (Diavia, Alex original) ma is visszasírják azt az időszakot. Nem csoda, akkoriban a gyári klíma 20-40 százalékkal is többe került, mint az utólagos szerelés nagyságrendileg 300 000 forintos ára, a végeredményben ráadásul nem volt jelentős a különbség.

Mára a helyzet teljesen visszájára fordult, az utólagos beépítés elenyésző, hiszen a személyautókba gyárilag épített klíma jellemzően 20-40 százalékkal olcsóbb. Ennek megfelelően az egykor dübörgő autóklíma-üzletágból mindenki átmenekült az épületklimatizálásba, a raktérhűtésbe, a karbantartásra és szerelésbe.

Most pedig kezdődjön az agytágító, lássuk, hogyan működik az autóklíma, milyen részegységekből áll, milyen kiegészítő hűtőrendszereket fejlesztettek ki az elmúlt évtizedben, és mi mindenre kell figyelni használat közben.

Alapok

A klimatizálás legfontosabb alapkérdése a teljesítmény, vagyis hogy mekkora és milyen hőszigetelésű területet kell mennyire gyorsan lehűteni. Ennek kiszámítását az autógyártók (nyilván a klímagyártókkal együttműködve) már egy-egy típus fejlesztésekor elvégzik, így a hatékonyságra elvileg nem lehet panasz. De csak elvileg, mert az autókba épített 3-4,5 kW teljesítményű rendszerek dolgát számos más műszaki paraméter könnyíti vagy nehezíti.

Elsőként kell említeni az adott jármű szellőztetőrendszerének hatékonyságát, vagyis a levegőszállító csatornák hálózatának sűrűségét, illetve az utastér légbeömlőinek számát és elhelyezkedését. Ezután következik az autó, pontosabban az utastér hőszigetelése, ami egy olcsóbb autóban magátótól értetődőden gyengébb, hiszen vékonyabbak az ablakok, minimális a hő- és zajszigetelés; de ide tartozik még az üvegfelületek aránya és a motor teljesítménye is.

Utóbbi a gyártók szerint ma már nincs hatással a klíma teljesítményére. A 80 lóerő alatti autók tulajdonosai azért erről másképpen vélekednek. Pedig elvileg tényleg nem lehetne különbség, hiszen a klíma kompresszora viszkokuplungos, vagyis a fordulatszámtól függetlenül képes előállítani a szükséges teljesítményt. Ráadásul a klímavezérlést ma már az autó elektronikus irányítóközpontja végzi (ahová minden elektronikus felügyeletű rendszertől befutnak információk), vagyis optimális a műszaki környezet.

Előfordulhat olyan eset is, amikor a klíma kompresszorának teljesítményét megelőzi az autó biztonságos közlekedése: sok berendezés kikapcsolja a kompresszort, amikor a vezető padlógázt ad. Sajnos a gyengébb autók tulajdonosainak meg kell szokniuk, hogy a kompresszornak szükséges pár lóerő néha eléggé visszafogja az autót, de emiatt van az is, hogy az alapjárati fordulatszám is megemelkedik néha.

A klímaberendezés működése erősebb autókban természetesen hatékonyabb, ezeknél akár 4-6 fokos levegő befújására is alkalmas lehet a rendszer, míg a szerényebb képességű klíma, gyengébb motorú autó párosnál ez 12-15 fok lehet. Ráadásul kétszáz lóerő környékén már nem hiányzik az elveszített teljesítmény sem.

A rendszer

Az autóba épített klímaberendezés a hűtőközeg nyomás- és -halmazállapot-változására, illetve az ezzel járó hőmérsékletváltozásra épül. A hűtőközeg ma jellemzően az R134a jelű környezetbarát anyag, ami 1998-tól teljesen felváltotta a korábbi, ózolyuknövelő freont; de folynak kísérletek egyéb anyagokkal is (a Toyota például szén-dioxiddal kísérletezik). Az R134a esetében – típustól függően – 400-950 gramm mennyiséggel töltik fel a rendszert, egy busznál a töltőmennyiség meghaladhatja a tíz kilogrammot is.

Az alacsony nyomású, gáz halmazállapotú R134a-t a kompresszor (a motor főtengelyéről vett hajtás segítségével) összesűríti, megnövelve ezzel a hőmérsékletét is. Következik a hűtő (jellemzően az autó motorjának hűtőjéhez hasonlatos, és az elé építenek be) vagy más néven kondenzátor, ahol a hűtőközeg folyadékká alakul, az eközben keletkező hőt a menetszél (vagy a ventilátor) tünteti el.

A következő elem a szárítószűrő, ami kiszűri a nedvességet, pontosabban párátlanítja a közeget, és felfogja a szennyeződéseket is. A nagy nyomású, cseppfolyós halmazállapotú, meleg R134a ezután áthalad az úgynevezett expanziós szelepen, ami csökkenti a nyomást, így a hűtőközeg a külső hőmérsékletnél hidegebbé válik.

Az utastérben elhelyezett hőcserélőn (más néven párologtatón) áthaladva ismét halmazállapot-változás következik be, amitől az R134a lehűti a párologtatón áthaladó utastérlevegőt, egyben ismét felveszi eredeti fizikai állapotát (kis nyomású gáz), hogy a folyamat elölről kezdődhessen. Az egy helyben álló, működő klímás autó alatt néhány perc alatt víztócsa jelenik meg, ez nem más, mint az utastér párologtatójánál kicsapódott pára, amit a rendszer összegyűjt, és a kivezet a szabadba.

Ritka autóba utólag 340-ért

Morzsa kutyám élettartamának meghosszabbítása érdekében eldöntöttem, kerül, amibe kerül, klímát rakatok a Mazdába. Mivel az MX-5 NA ritka típus, sok alkatrészt külön le kellett hozzá gyártani, így 340 ezer forintba került az Antarktisz Bt. -nél. Tudom, tudom, miért nem osztottam szét inkább a hajléktalanok között, de nekem Morzsa 14 éve hű társam, a hajléktalanok meg nem.

Kabrióban egyébként is fontos a klíma, mert vagy még süti is az embert a nap, vagy felhajtja a tetőt, és akkor még durvább a pokol. A beszerelt klíma alapjában véve jól működik, de tavaly egyszer lelazult a kompresszor, mert nem húzták meg renbdesen a csavarokat, ezért szétvágta az ékszíjat, amitől a kormányszervó is elment. Az autó elektronikája sem mindig tudja lekövetni, mit akarok tőle. Nyáron, amikor gyakran használom, gyakran klíma nélkül 1500 körül marad az alapjárat. Ha bekapcsolom a klímát, visszamegy a normális értékre, aztán ha kikapcsolom, ott is marad.

Elvileg ez a klíma is használható téli párátlanításra, de mivel 7 fokra állították be, az alatt először be kell fűteni, aztán belsőlevegő-keringetésre állítani a szellőzést, hogy elhiggye, melegebb van, mint 7 fok, aztán vagy tényleg bekapcsol, és szárít, vagy nem. És olajat is kéne bele tölteni, mert bekapcsoláskor kicsit furcsán szól. Nem hülyeség tehát gyári klímás autót venni.

-winkler-

Rendszerek

Alapvetően kétféle klímavezérlő rendszer létezik: automatikus és manuális. Utóbbi az egyszerűbb, amikor a kompresszor vezérlését gombnyomással szabályozzuk, vagyis megnyomjuk a hópihegombot, és működésbe lép a hűtőközeg körforgása. A befújt levegő hőmérsékletét, mennyiségét és irányát a fűtés kezelőszerveivel szabályozhatjuk.

Az automata rendszereknél elegendő beállítani az általunk kívánt hőmérsékletet, az automatika ennek függvényében szabályozza az utastérbe jutó levegő hőmérsékletét, irányát, és mennyiségét, és ennek megfelelően a kompresszor működését. Természetesen az automata klímás rendszerek között is vannak különbségek. Ezek elsősorban a rendszer minőségétől, vagyis az utastérben elhelyzett hőérzékelők helyétől és számától, valamint olyan kiegészítőktől függ, mint a napsütés-érzékelő.

Egyre inkább terjed, bár még mindig csak a felsőbb kategriákban honos a kétzónás rendszer, ahol a vezető és az első utas egymástól eltérő hőmérsékletet állíthat be. Természetesen ez két-három foknál sosem lesz nagyobb, viszont tökéletesen alkalmas a két első utas eltérő hőérzetének kiigazítására.

Sok kisbusz hátsó részében található külön állítható rendszer, ami igen hasznos lehet hosszú utazás során, de természetesen a hátsó rész klimatizálására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az első két ülésre.

Mit hűtsünk még le?

A kényelmesebb utazás érdekében az autógyárak igyekeznek mindenféle különleges kiegészítő megoldással megtoldani a klímaberendezés működését. Ilyen például a hűtött kesztyűtartó, ami műszakilag pofonegyszerű megoldás: a szellőzőrendszer kivezetést kap a kesztyűtartó irányába, így az képes hidegen tartani az ott tárolt üdítőket, csokikat.

Ennél jóval bonyolultabb és költségesebb, ám valódi komfortnövelő megoldás a hűtött ülés. Természetesen szó sincs hűtésről. A beépített ventillátorok segítségével azonban megoldható az ülés fokozott szellőzése, így az ember nem izzad a bőrülésben sem, elsősorban ugyanis a bőrkárpitozáshoz szokás ezt az igen drága extrát rendelni.

A luxusautókban mostanában elterjedőben van az állóhelyzeti hűtés, aminek szintén nincs sok köze a légkondicionáláshoz. A tetőablakba épített napelemek által nyert energia néhány perceig képes még működtetni a klíma kompresszorát, majd ezután már csupán az autó szellőzőberendezését – megakadályozva, hogy az utastér túlhevüljön. (A Mercinél a teljes üvegtetős E osztálynál van ilyen.)

A hosszú utazás alatt a magunkal vitt üdítők és élelmiszerek hűtésére leginkább azok a hűtőládák és dobozok alkalmasak, amik a szivargyújtó 12 V-os csatlakozására kapcsolva hűtenek. A különleges megoldások között meg kell még említeni a hibrid autókat, amiknél a kompresszor működését nem lehet a benzinmotorhoz kötni, hiszen az jellemzően pont akkor nem működik, amikor a legnagyobb szükség van a hidegre, vagyis városban, dugóban ácsorogva. Mivel azonban a kompresszort alapvetően elektromos motor működteti, a Prius és társai esetében az az akkumulátorból nyeri az energiát, a motort csak akkor indítja be a rendszer, ha az akksi már nem képes elegendő energiát adni.

Használat

Az autóba épített klíma elsődleges előnyét nem kell sokáig ecsetelni: a megfelelő közérzethez, a koncentrált vezetéshez nagyban hozzájárul a környezet ideális hőmérséklete. Ez természetesen mindenkinél más, mégis vannak olyan aranyszabályok, amiket érdemes betartani.

Sohase irányítsuk közvetlenül magunkra a hideg légáramlatot. Ez egyszerűbb esetben megfázást, rosszabb esetben ízületi gyulladást okozhat (különös tekintettel a bal könyökre).

A felforrósodott autóba beülve ne törekedjünk arra, hogy a lehető leghamarabb lehűtsük az autó belsejét! Indulás után húzzuk le az ablakokat, ezzel segítsük a felforrósodott műanyagok, ablakfelületek, illetve testünk lehűlését. Ha túl gyorsan kényszerítjük magunkat a hőmérsékletkülönbség kezelésére, az kifárasztja a szervezetet, és megfázást is eredményezhet.

Az autóban jellemzően 5, legfeljebb 8-10 fokkal legyen hidegebb, mint a külső hőmérséklet. Ellenkező esetben kiszállás után, a melegben hirtelen kitáguló erek miatt csökken a vérnyomás, és erős fáradtságérzet léphet fel. A szervezetet a nagy hőség egyébként is megviseli, ezenfelül további jelentős energiát von el a 10-15 fokos hőmérsékletkülönbség villámgyors változása.

Nem a hőfok számít, hanem a hőérzet. Az autók klímaberendezéseinél a beömlő levegő hőmérséklete keverhető a fűtéssel, vagyis nem kell mindig jéghideg levegővel elárasztani az utasteret. A lényeg, hogy ne érezzük kellemetlennek a meleget: ezt 35 fokos kinti hőmérsékletnél már 25-27 fokkal is el lehet érni.

Klíma az autóban

Fogyasszunk folyadékot. A klíma nemcsak hűti, szárítja is az utastér levegőjét. Ennek köszönhető, hogy az ablakfelületek párátlanítását is pillanatok alatt megoldja, viszont a test kipárolgása megnő, ezért (a nagy melegben egyébként is) ajánlott sokat inni. Lehetőleg ásványvizet. A túl száraz levegővel a kontaktlencsét viselőknek is meggyűlhet a bajuk – kiszáradás ellen speciális szemcsepp használató.

Városban ajánlott a belső levegő keringetése. Ugyan a klíma utastérben elhelyezett párologtatójára lecsapódnak a levegőben levő szennyeződések (köztük a virágpor és más allergiát okozó elemek is), és a modern autók szellőzőrendszerét több szűrő és pollenszűrő is védi, de a városi szmog azonnali kiiktatására együttesen sem képesek. Ezért ajánlatos városban bekapcsolni a belső levegőkeringetést. Fontos, hogy ilyenkor megnövekszik az utastérbe áramló levegő mennyisége, ezért ajánlatos csökkenteni a ventillátor sebességét. Fontos: esőben a belső levegőkeringetés bekapcsolásával szinte azonnal bepárásodnak az ablakok belülről – a megoldás a klíma bekapcsolása.

Karbantartás

Mint minden műszaki rendszer, a klímaberendezés is igényel némi külső beavatkozást. Már az is annak számít, ha télen is használjuk néha. Ennek legfőbb oka, hogy a kompresszor kenését speciális kenőanyag végzi, amit maga a kompresszor keringet, vagyis nem árt legalább havonta megjáratni. Erre már csak azért is szükség van, mert a rendszerben megragadó vízben penészgombák fejlődhetnek ki, és akár allergiás megbetegedést is okozhatnak.

A rendszer elemeit csövek kötik össze, nyolc év után azonban már a fémvezetékek is elfáradhatnak, és porózussá válhatnak, akárcsak a gumiszigetelések, de szakműhelyben azonnal kideríthető, ha a rendszer valahol enged. A rendszer alkalmankénti járatásával, illetve a tisztítással (10-15 ezer Ft/alkalom) jelentősen növelhető a klíma élettartama.

Legionelia pneumophila

A légionáriusbetegséget mindenki a légkondival társítja. Akiknek elég annyi, hogy autóban nem kaphatunk ilyen kórt, épületben is csak elenyésző eséllyel, és hogy a klíma rendszeres tisztítása tényleg fontos, az ne is olvasson tovább. Aki mindent tudni akar a betegségről, annak íme a részletes leírás (idézet a Hűtő és Klímatechnikai Vállalkozók Szövetségének délmagyarországi régiótitkára, valamint a szervezet Felügyelő bizottsági Elnökének neten talált leírásából):

“Az Amerikai Legonáriusok nevű veterán segélyszervezet 1976 júliusában, Philadelphiában tartott nagygyűlésén a résztvevők között ismeretlen eredetű tüdőgyulladás-járvány tört ki. A közel 4400 résztvevő közül 182-en betegedtek meg, 147-en szorultak kórházi kezelésre, 29-en meghaltak. A hatóságok kezdetben valamilyen terrorcselekményre gyanakodtak, a vizsgálatok ennek megfelelően rendkívüli erővel indultak meg. A kórokozót végül csak 1977 januárjában sikerült izolálni, az új baktériumfajt a legionáriusok emlékére Legionelia pneumophila névre keresztelték.A vizsgálatok a fertőzés forrásaként a szállodai konferenciaterem központi légkezelő berendezésének nedvesítőkamráját valószínűsítették.

Magyarországon 2003-ban ismertté vált esetek száma 124, ebből a meghaltak száma 8 fő. Ebben a statisztikában egyetlen eset sem vezethető vissza a szobai léghűtőrendszerre.

A legionellák emberi bőrfelületre vagy a tápcsatornába jutva semmilyen betegséget nem okoznak, a fertőzés egyetlen lehetséges útja a baktériumokkal szennyezett víz belélegzése. Az emberi immunrendszer az idegen szervezeteket a falósejtek segítségével pusztítja el. A rendkívül ellenálló sejtfalú legionellák azonban a tüdőbe jutva – az egyén immunológiai állapotától függően – képesek lehetnek a túlélésre, sőt, szaporodni kezdhetnek a falósejtekben; az eközben elpusztuló falósejtek váltják ki a súlyos tüdőgyulladást.

A nagyobb méretűek fennakadnak a felső légutak szűrőrendszerén, az 1 Nm alattiak távoznak a kilélegzett levegővel. Mindez magyarázatot adhat a legionellák okozta betegség kétféle formájára. A feltehetően a nagyobb méretű baktériumok által kiváltott ún. Pontiac-láz esetében a tünetek a felső légutakra korlátozódnak, ezek alapján a betegség az esetek többségében nem is különíthető el az influenzától. Halálos kimenetelű Pontiac-láz nem ismeretes.

A legionellózis másik formájában a kezdeti tünetek szintén influenzaszerűek, ezt azonban a későbbiekben nagyon magas lázzal járó súlyos tüdőgyulladás követi, amihez az esetek jelentős részében emésztő- és idegrendszeri tünetek is társulnak. A betegség az influenzához hasonló tünetek miatt gyakran ismeretlen marad. A fertőzés hatására a vérben antitestek jelennek meg, amelyek a későbbi súlyosabb fertőzések ellen is védelmet nyújthatnak.

A legionellózis tipikus civilizációs betegség, ugyanis természetes környezetben gyakorlatilag sohasem jöhetnek létre a fertőzés feltételei. Fertőzés akkor jöhet létre, ha a baktériumokkal szennyezett vízcseppek belégzésre kerülnek. A betegség kialakulásához pedig ezen felül az is szükséges, hogy a fertőzés olyan mértékű legyen, ami meghaladja az adott személy immunrendszerének ellenálló képességét.

A természetes vizek olyan kis koncentrációban tartalmaznak legionellabaktériumokat, hogy azok gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt. A legionellózis kialakulásához tehát szükséges, hogy az adott épületgépészeti rendszerbe bejussanak a baktériumok, és ott a számukra kedvező körülmények között elszaporodjanak. Ha a berendezések fertőzött vízcseppeket bocsátanak ki a környezetükbe, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ezeket a cseppeket az emberek tartósan belélegzik.

Különösen veszélyeztetettek a gyengült immunrendszerű beteg, idős vagy akár fiatal, és ezért védettséggel még nem rendelkező személyek. Számos olyan épületgépészeti rendszer van, amelyben adottak a legionellák szaporodási feltételei, és üzemszerűen bocsátanak belégzésre alkalmas vízcseppeket az emberi környezetbe.

A lakás léghűtő berendezése nem tartozik ide, mivel a beltéri egységben szakszerű beszerelés esetén pangó víz tartósan nem maradhat, a kiáramlás légsebessége sem képes a szűrőkön keresztül folyadékcseppeket kijuttatni a lakás légterébe. A legionella-baktériumok elleni védekezésbe megkülönböztethetünk aktív és passzív módszereket. Az aktív módszerek pusztítják a baktériumokat és csökkentik a vízben kialakult legionella koncentrációt. A passzív módszerek a baktériumok szaporodását vagy a környezetbe való kijutását akadályozzák meg. A légtechnikai és hűtéstechnikai rendszerekben az aktív módszerek közül elsősorban az UV-sugaras és a mikrobicídes fertőtlenítés vált be.

A rendszerek tisztán tartása nagyon fontos a legionellák szaporodásának megakadályozására. A szennyeződések – a védelmen túl – tápanyagot, illetve a szaporodáshoz szükséges gazdasejteket jelenthetik a baktériumok számára. A legfontosabb passzív módszerek a rendszerelemek – központi légtechnikai rendszerek esetében a pótvízrendszerek, légcsatornák – tisztán tartása. A kereskedelmi forgalomban és a szakszervizeknél az aprólamellás hőcserélők vegyi tisztításához különféle márkanevű speciális hőcserélő tisztító aerosolok kaphatók.

Más lúgos, vagy savas tisztítószer használata a berendezést károsíthatja. Minden szakképzett és környezetvédelmi szakvizsgával, zöldkártyával rendelkező klímaszerelő – márkától függetlenül – megrendelés esetén vállalja és el tudja végezni a klímaberendezések időszakos belső tisztítását, esetleg szivárgásellenőrzést és az elektromos rendszer felülvizsgálatát is a berendezés üzemeltetési utasításában foglaltaknak megfelelően, és még tízezer forintba sem kerül.”

Forrás: totalcar.hu